Nem vagyok exhibicionista. Tulajdonképpen nem is akartam blogot csinálni, de ide sokmindent feltölthetek és nem töltöm tele a hülyeségeimmel barátaim postaládáját.

Ez vagyok én

Ez vagyok én
Tibet, 2007 Augusztus

2008. augusztus 12., kedd

Újjászülettem - egy fuldokló gondolatai

Hááát, újjászülettem
Születési hely és idő: Csákánydoroszló, 2008 augusztus 3, valamikor dél körül

Amikor a hajónk egy jobbról a Rábába lógó fűzfa lombjai felé közeledett, csak enyhén csodálkoztam, hogy a kormányos nem tesz különösebb erőfeszítéseket az elkerülésére. Semmi veszély nem látszott. Gondoltam, hátradőlök, kicsit végigsimogatják a lombok az arcom és kész. Csakhogy a lombok mögött egy vízbeborult fa ágai vártak és felborultunk...
Ilyenkor az ember rögtön a tárgyakat kezdi menteni (csónak, evező, hisz azokért kauciót fizetett), az életére nem gondol, hisz majd csak kiúszik a partra. Tartottam is a cuccot a kezemben. Aztán arra gondoltam, talpra kellene állni. Csakhogy magas volt a vízállás, a lábam messze volt a talajtól. Akkor mértem fel, hogy a sodrás baromi erős.
És közeledett egy elég nagy vízbeborult fa. Mire eszembe jutott, hogy elengedjem a cuccot és megkapaszkodjak a karvastagságú faágban, már késő volt. Mély lélegzetet sem volt időm venni és már a faág alatt voltam.
Aztán éreztem, hogy fölöttem faág, alattam faág, mellettem faág, és mindez a víz alatt. Magyarán, bekeveredtem a víz alatt egy beborult fa ágai közé. Gondolom, ilyenkor nagyon sok ember pánikba esik, elkezd kapálózni, még jobban belebonyolódik a faágakba és ott marad.
Nekem teljesen tiszta maradt az agyam és az volt az első gondolatom, hogy jé, Sulyok Pap Márta is ugyanígy fulladhatott a Dunába, pedig ő is jól tudott úszni és evezni. A második gondolatom az volt, hogy ez most velem nem történhet meg. A harmadik gondolatom egy keleti mese volt, amit több, mint 10 éve olvastam:
Egy konfuciánus szerzetes egy háborgó folyó partján sétál, amikor a vízben a legjobban hullámzó, dobáló és örvénylő részben meglát egy emberi fejet alá-fölé bukni. Gyorsan a templomba rohan és hívja a szerzetestársait, hogy megpróbálják kimenteni a fuldoklót. Mire visszaérnek a folyóhoz, a parton egy csuromvizes taoista szerzetest találnak, aki ül és meditál. A kérdésekre elmondja, hogy néhány perce ő volt a vízben, de egyáltalán nem küzdött az árral és nem fuldokolt. Hagyta, hogy a víz úgy játszodjon testével, ahogy akar, előbb-utóbb úgyis partra sodorta volna.
„Ha az erős sodrás hozott be ide, akkor ugyanaz fog innen továbbvinni.” – gondoltam és elengedtem magam, a vízre bíztam magam. Csak arra összpontosítottam, hogy a kevéske belém szorult levegő kitartson, és ne kezdjek el vizet nyelni. A dolog bejött.
Még nekiütköztem a víz alatt egy faágnak és aztán úgy tűnt, már csak víz van körülöttem.
Akárcsak egy többezer éves teremtésmítoszban, egy születő istennőként vagy föld-anyaként, erősen köpködve és káromkodva kiemelkedtem a habok közül.
Megszülettem, népet, nemzetet vagy törzset teremtő erőm teljében :-

Egyébként nagyon jó és élvezetes volt a Rába túra. Elhatároztam, hogy ezentúl nem csak évi 1, hanem 2-3 túrán is részt fogok venni különböző folyókon.